A cicám emlékére

 Üdvözöllek a blogomon! :)

Sajnos most egy szomorú bejegyzéssel érkeztem. Nem szokásom megosztani személyes dolgokat, de úgy gondoltam, hogy erről mindenképp szeretnék írni, hogy valamivel nekem is könnyebb legyen.

Múlthét pénteken a mi drága cicánk itt hagyott minket. 🕊️

Igazából nem voltam ilyen fájdalomra felkészülve, bár erre nem is lehet. Egyáltalán nem számítottam rá.

Nagyon nagyon szerettem őt, annyira jó volt, hogy volt nekünk/nekem. Mindenki szerette. Mindent megtettünk érte, hogy boldog cicaélete legyen és jól érezze magát nálunk.

Rengeteg vidám, boldog és vicces pillanatot okozott, persze, voltak olyan percek amikor az ellentétét érte el. De akkor sem tudtam/tudtunk haragudni rá.

Nagyon hiányzik a jelenléte is. A tudat, hogy tudtam, hogy itt van a közelemben/mellettem. Borzalmasan hiányzik és hiányozni is fog. Hiányozni fog, ahogyan az ajtó előtt várta, hogy valaki beengedje őt, ahogyan berohant a tálkájából, ahogyan a nagy lavorból fogadta csak el a vizet, a kis tálkájából soha nem itta meg.. ahogyan nézett minket, ahogyan bújt a kutyusunkhoz, amikor hazajött, ahogyan tolta a fejét a kezünkhöz, hogy simogassuk őt, ahogyan picit morcos volt akkor, amikor valaki felébresztette..minden hiányozni fog vele kapcsolatban! 

Jelenleg is még ez annyira fájdalmas érzés, mintha elvették volna tőlem a kedvenc játékomat. Folyamatosan várom őt haza, azt, hogy itt legyen a közelemben..de tudom, hogy ez már nem így lesz sajnos. 💔

Ezzel a néhány képpel szeretnék megemlékezni Sanyiról. Soha nem fogom őt elfelejteni, a szívemben él tovább. 🕊️

Vivien