A cicám emlékére
Üdvözöllek a blogomon! :) Sajnos most egy szomorú bejegyzéssel érkeztem. Nem szokásom megosztani személyes dolgokat, de úgy gondoltam, hogy erről mindenképp szeretnék írni, hogy valamivel nekem is könnyebb legyen. Múlthét pénteken a mi drága cicánk itt hagyott minket. 🕊️ Igazából nem voltam ilyen fájdalomra felkészülve, bár erre nem is lehet. Egyáltalán nem számítottam rá. Nagyon nagyon szerettem őt, annyira jó volt, hogy volt nekünk/nekem. Mindenki szerette. Mindent megtettünk érte, hogy boldog cicaélete legyen és jól érezze magát nálunk. Rengeteg vidám, boldog és vicces pillanatot okozott, persze, voltak olyan percek amikor az ellentétét érte el. De akkor sem tudtam/tudtunk haragudni rá. Nagyon hiányzik a jelenléte is. A tudat, hogy tudtam, hogy itt van a közelemben/mellettem. Borzalmasan hiányzik és hiányozni is fog. Hiányozni fog, ahogyan az ajtó előtt várta, hogy valaki beengedje őt, ahogyan berohant a tálkájából, ahogyan a nagy lavorból fogadta csak el a vizet, a kis tálkájából